Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
Most, a tizennegyedik: „Merüljetek el egy hang középpontjában, a folyamatos hangban”, mint egy vízesés vagy talán a tengerpart. „Vagy ha nem tudtok...” mert néha nyilvános helyen nem csinálhatjátok a Quan Yint (belső Mennyei Hang meditáció). Akkor, ha a tengerparton vagytok, talán megfürödhettek az Univerzum, vagy a természet hangjában. Mint amikor a Niagara-vízesés mellett vagytok, akkor a hangra összpontosítatok, amíg össze nem olvadtok a vízesés, a természet mögötti lényeggel.Van egy erő az összes fa és víz és folyó és szikla és hegy mögött, összpontosítsatok arra a mögöttire. A vízesés hangját hallgatva és a mögötte lévő erőre összpontosítva ismét összeolvadtok a Kozmosszal. Vagy ha nem, és ha tudjátok, akkor végezzétek a Quan Yint (belső Mennyei Hang Meditáció). Ezt mondja. Nos, Ő részletesen leírta, de én itt nem mondom el. Ti már tudjátok, ezért nem kell elmondanom nektek, hogyan kell csinálni. „Vagy csináld a Quan Yint (Hang), és halld minden hang Hangját.” Már tudjátok, mi az. Nos, megmutathatom nektek, mit mond, de ne hagyjátok, hogy mások megtudják. Rendben, csináljátok a Quan Yint, és halljátok a (belső Mennyei) Hangot, minden hang Hangját. Már olyan világosnak kellene lennie nektek, mint a Nektár-folyó vize. Nem? Igen!Most a tizenötödik: „Énekeljetek egy hangot,“ mint az Öt (Szent) Név, „és legyen nagyon lassú, lassú, ismételjétek lassan, majd lépjetek be a hangtalanba, és váljatok Önmagatokká.” Néha, emlékeztek, azt mondjátok, nem tudtok összpontosítani, zavartak vagytok, és ez meg az, ezért azt tanácsolom, hogy ismételjétek az Öt Szent Nevet egy ideig, talán 15 percig, talán fél óráig, talán egy óráig, hangosan, ha senki sincs körülöttetek. Így nem zavarjátok az embereket és nem áruljátok el a titkotokat sem. Ne tudassátok másokkal, hogy pillanatnyilag nehezetekre esik összpontosítani, miközben ők az Ötödik Szamádhiban vannak. Ha a buszon ültök, és ezt az Öt (Szent) Nevet zengitek, miközben összevont szemöldökkel próbáltok összpontosítani, gondoljátok, hogy az emberek nem vitetnek el valahová? Tudjátok, hová, ugye? Arról nem is beszélve, hogy zavarjátok az egész buszt, és talán még a sofőrt is megőrjítitek. Ezért ezeket a dolgokat egyedül kell csinálnunk, mert ez a magánügyünk. Ha nehézséget okoz az összpontosítás, az a mi személyes problémánk. Nem zavarjuk mások fülét, se más „Ötödik vagy Hatodik Szintű Mestereket”, és hasonlókat körülöttünk. Nem tudom pontosan kiket, de például az ilyeneket. Rendben... „de aztán beléptek a hangtalan állapotba, és Önmagatokká váltok.”A tizenhatodik... Ó, Istenem, még csak tizenhat, a száztizenkettőből, jó ég! Nem tudtam, hogy Ő ennyit beszélt. Nem tudtam, hogy a régi idők Istene ennyit beszélt, ezt ma „nagyszájúnak” neveznénk. Én soha nem beszélek ennyit. Én csak egyezer tizet tanítok nektek, Ő pedig ilyen sokat. Eredetileg nem szándékoztam beszélni ezen az elvonuláson, mert nem tudom, mit mondjak még. Úgy gondoltam, amit el kell mondanom, azt már elmondtam, nektek pedig gyakorolnotok kell. Nem kell állandóan hallgatni, hanem a hallottakat kell átültetni a gyakorlatba. Az sokkal hasznosabb nektek. De nyomást érzek, mintha mindenki ott ülne csendben, és folyton azt ismételné: „Mester, mondj valamit.” „Mester, beszélj!” „Mester, itt az idő; lesz előadás, vagy sem?” Ó, és olyan hatalmas nyomást érzek, hogy feladtam. Alávetem magam az akaratotoknak. Azt mondom, jó, akkor mondok valamit, és ennek az a vége, hogy így beszélek. Nehezebb csendben maradni, mint beszélni hozzátok. Ezért azt gondoltam: jól van, nem baj, adok nekik valamit, és akkor mind elcsendesednek.Mert mind hozzászoktunk a hallgatáshoz, a halláshoz, ezért nem tudjuk elfogadni a csendet. Nagyon nehéz. Talán három év után hozzászoktok. De nem tudom, mit csináltok közben, és nem tudom, hogy én mit csinálok közben. Valószínű egymás idegeire fogunk menni ekkora nyomás alatt. Mint az a négy szerzetes, akik megfogadták, hogy csendes elvonulást tartanak hét napig. De amikor együtt ültek, akkor hirtelen az egyik szerzetes megszólalt: „Tudjátok, ezen az elvonuláson emlékeznetek kell rá, hogy egyikünk sem beszélhet!” A második erre azt mondta: „Akkor te most miért beszélsz?” A harmadik azt mondta: „Istenem, ti ketten megszegtétek az előírást.” A negyedik pedig azt mondta: „Én nem mondtam semmit. Én vagyok az egyetlen, aki egyáltalán nem szólalt meg!” Rendben, én is az egyetlen vagyok itt, aki soha nem beszélt.Jó. Tegyük fel, hogy ismét nehéz összpontosítanotok; bármelyik betűt választhatjátok, és megpróbálhatjátok végigkövetni a hang, annak a betűnek a kezdetét és fokozatos finomodását, majd legyetek ébren. Talán amikor alusztok, és aztán próbáljátok felébreszteni magatokat; nagyon nehéz. Ezért próbáljatok valami újat tenni, például találjatok ki egy betűt, egy „A”-t vagy egy „Om”-ot vagy valami hasonlót, és próbáljátok az elejétől végigkövetni... csak az elmétekben, ne zavarjátok a szomszédokat; ha egyedül vagytok, megtehetitek. Akkor először kövessétek végig a betű nagyon durva hangját úgy, hogy magatokban vagy hangosan kimondjátok, majd végül finomítsátok, amíg csenddé válik. Akkor talán ébren lesztek, vagy felébredtek. Vagy legalább felébredtek a „szamáditokból”.A tizenhetedik: „Miközben bármilyen húros hangszert hallgattok, próbáljátok meghallani azok összetett központi hangját, és így váljatok mindenütt jelenlévővé”, vagy legalább váljatok eggyé a mindenütt jelenléttel, vagy legalább emlékezzetek rá. Mert amikor koncertre vagy színházba megyünk, talán nehéz összpontosítani a (belső Mennyei) Fényre, és akkor nem fogtok látni semmit, ezért a zenét kell hallgatnotok. De miközben a zenét hallgatjátok, próbáljatok emlékezni a központi hangra, az összes zene hang nélküli hangjára, és akkor talán be fogtok lépni a mindenütt jelenlétbe is. Így miközben nézitek a színházi előadást, vagy hallgatjátok a zenét, belül önmagatokban vagytok, és nem vesztek el a világ mulandó természetének vidámságában. Érthető? (Igen.) Remélem, világos.Ó, Istenem, Ő sokat beszél. Még mindig csak a 18.-nál tartunk. Ó, nem merek tovább olvasni. Nem merem lapozni az oldalakat. Ó, jó ég. Látjátok? Vagy folytathatjuk holnap este? Igen, persze, persze. Ó, majdnem kilenc óra van. Hála Istennek, hála Istennek, hogy valaki feltalálta az órát. Fél nyolc óta beszélek, ugye? (Igen.) Ez már másfél óra. Az én kis termetemnek ez sok.Most, a tizennyolcadik: Összpontosíthattok, vagy elterelhetitek az elméteket mindezektől a zavaros gondolatoktól úgy, hogy „hallhatóan zengtek egy hangot, majd egyre halkabban, ahogy érzésetek elmélyül ebben a csendes harmóniában.” Először hallhatóan zengitek, majd egyre kevésbé hallhatóan, amíg beléptek a csendbe, és összhangba kerültök az Univerzummal. Néha így lehet összpontosítani. Az Öt Szent Nevünkre is így összpontosíthatunk. Nem kell máshol keresgélnünk. Mivel már nagyon nehéz nektek, hogy emlékezzetek az Öt (Szent) Névre. Úgy gondolom, nem kellene belevennetek még egy másik nevet vagy egy másik betűt. Csak még nagyobb zavart okoznék. Tehát ha emlékeztek, akkor tegyétek azt; ha emlékeztek. Persze, ha nem, akkor ragadjatok meg bármit, amire az elmétek gondol abban a pillanatban, és állítsátok meg. Állítsátok meg ott helyben, és csak csináljuk a dolgunkat, és hadd felejtse el, merre akar kóborolni és hová akar menni.Az elme mindig menni akar valahová és tenni akar valamit belül, ezért ott állítjuk meg, ahol eszünkbe jut, majd megfordulunk és összpontosítunk. Valószínű abban a pillanatban éppen (vegán) fagylaltra gondolt. Ha tehát tovább követitek, legközelebb elvisz titeket a (vegán) fagylaltozóba, és megint kiüríti majd a zsebeteket és az időtöket abba a (vegán) tölcsér fagylaltba. Tehát abban a pillanatban, amikor a (vegán) fagylaltra gondol, ha meditáltok vagy otthon vagytok, és nem akartok kimenni a hidegbe (vegán) fagylaltért, ha nem akarjátok pazarolni az időtöket arra, vagy ha azt mondjátok: „Holnap bemegyek a városba, és egyúttal megetetlek (vegán) fagylalttal.” Akkor most a (vegán) fagylalt szavát alakítsátok hangos kiáltássá, majd kövessétek a hangot, amíg egyre halkabb lesz, és újra beléptek a harmóniátokba. És így fordulunk vissza, és aratunk győzelmet a kóborló elme fölött.Photo Caption: „ISTEN a természetet csupa szépséggé teszi”
